Budapest, Roosevelt tér, irodaház
Tervező:Turányi Gábor
Építés ideje:2007.
Közkívánatra, a budapesti nappalokat is éjszakává varázsoló horrorisztikus épületek feltérképezésének kimeríthetetlen feladatai közé felveszem a pesti Duna-part egy sötét csillagát, a Spenót-háznak hívott irodaépület romjain újjászületett, elpusztíthatatlannak tűnő, eddig gúnynév nélkül létező épületet. Nem igazán zsáner épület, nem éri még el a félelemfaktornak azt a fokát, amikor a borzongás már-már elviselhetetlen. Nem ér a nyomába annak a borzalomnak, amit az előd tudott. A helyén állt épületet már csak (de sajnos nem csak fekete-fehér) fotókon vagy azoknak az embereknek a rémült tekintetében vehetjük észre, akikben elevenen él még az a fosszín, és az a függőlegesen növekvő, ugráló tömeg, ami a pesti látképet hosszú időre meghatározta. Meg kell említenünk a tervező nevét is, Hofer Miklós, aki korábban a magyar építészképzés fellegvárának számító budapesti Műegyetem építészmérnöki karát vezette, majd a kar Középülettervezési tanszékét. Több, egyébként kitűnő épület mellett a nevéhez fűződik egy meg nem épült Nemzeti Színház is. Ezzel a fiktív épületével tagja annak a szűkkörű társaságnak, akik terveztek idehaza Nemzeti Színházat. Ha Siklós Mária nem robban be a köztudatba az elkészült művel, akkor a társaság akár bővülhetett is volna. De így maradt Hofer Miklós, Bán Ferenc és tiszteletbeli tagként Vadász György. Hozzá kell tenni, hogy a Hofer-féle, és a Bán-féle színházterv, ill. elhelyezése kedvezőbb lett volna mind várostervezési/szervezési szempontból, mind esztétikai szempontból, mint a megvalósult.
A szóbanforgó, Spenót-ház utód tervezése a magyar építészeti élet egyik botrányköve. A tervezéssel kapcsolatos hercehurcákról, sértettségről, és viszontsértődésekről több helyen olvashattunk. Akit ez a téma érdekel, a Magyar Narancsban megjelent, Somlyódi Nóra által jegyzett feltáró írás segíthet a háttér jobb megismerésében.
Viszont az épületet megismeréséhez segítség nem szükséges, elég csak arra sétálni vagy a budai rakparton andalogva lopva arra tekintetni. Észrevehetjük rögtön, hogy itt a gondolatok az építész agyát nem kerülték el. Szerencsére itt egy szellemi termékről beszélhetünk, sajnos a kivitelezés végére az ottmaradt építőanyag-halmon nem jön át ez a gondolati gazdagság. A tervezés során kívánatos redukciót az építészek ceruzája helyett az építők keze hozta meg. A végeredmény így egy zavarbaejtő értelmezhetetlen halmaz. A homlokzati hiányok és tömör felületek a különböző színű burkolatokkal katalizálják azt az érzést, hogy itt a nagy előd formálódott át egy nagy kreátor keze alatt, aki dekonstruálni akart, de tulajdonképpen csak egy játékos feladványt állított össze nekünk: mit rejt a kép? Én látom, a Spenót-ázat!
